Nyugat Pápua

2019 júniusában alkalmam nyílt Új-Guinea nyugati felén 3 hetet eltölteni, egy 6 fős amerikai madarászcsoporthoz csatlakozva. Ismét az új-guineai madárhatározó szerzője, Thane Pratt hívott meg az útra, melyet a Birdtour Asia szervezett le nekünk. Vezetőnk egy spanyol madarász, Carlos N. G. Bocos volt, aki mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb paradicsommadár-fajt meg tudjam figyelni (a végén 23 fajjal zártunk).

Sorong környékén síkvidéki és mangrove erdőkben kezdtünk, innen mentünk át komppal Waigeo szigetre, ahol 4 napot töltöttünk. A 2 endemikus paradicsommadárfajt, a lantfarkút és a vöröset nagyon jól láttuk, ez utóbbit egy lombkoronalesből. A madarászás mellett alkalmam nyílt a szállásunk előtti korallzátonyon való búvárkodásra is.

A következő állomás az Arfak-hegység volt, 5 éjszakát Mingre faluban, kettőt pedig egy magashegyi táborhelyen töltöttünk. 4 paradicsommadárfajt sikerült a dürgőhelyen létesített lesekből megfigyelnünk.

Innen Wamena városba repültünk, a Báliem-völgyben. Főleg a közeli Havas-hegységben madarásztunk, egészen a magasan fekvő Habbema-tóig mentünk fel. Nagy szerencsénk volt, mivel ezt az utat csak néhány héttel az érkezésünk előtt nyitották meg, és biztonsági okokból az év későbbi részére újból lezártak. Itt sikerült a legszebb paradicsommadarat, a pompás paradicsomszarkát megfigyelnünk. A másik fantasztikus madárfaj az új-guineai szalonka volt (a partimadarak a kedvenc madárcsoportom).

A túrát a Jayapurra környéki síkvidéki erdőkben zártuk. Itt koronás galambokat is láttunk.

Hazafelé Jayapurra repterén, az ajándékboltban találtam egy textilanyagot, melyhez a határozókönyv címlapjára festett kis paradicsommadaramat használták fel mintának. Még kedvezményt sem kaptam az anyag árából!