Kína

A kanalas partfutó a világ egyik legritkább madara, elképzelhető, hogy a világállomány 1000 példány alatti. Thaiföldön még könnyen megfigyelhető, de ez a telelőterülete, ilyenkor egyszerű, szürke tollazatban van. Engem jobban érdekelt a kiszíneződött, nyári tollruha, de a költőterületére, Kelet Szibériába, a Csukcs-félszigetre nagyon drága lett volna elutazni. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom félúton „elkapni”. Kínában, Sanghaj közelében egy hatalmas ár-apály zóna az egyik legfontosabb állomáshely a vonulási útvonalán, ezért ezt a területet céloztam meg. Sajnos a terület nagy részén komoly építkezések folynak, hatalmas gátrendszereket építenek, így hozva létre művelhető földeket. Csatlakozott hozzám Dömsödi Ferenc, és Robert Vaughan ír barátom, valamint egy Japánban élő francia fotós ismerősöm, Yann Muzika. Volt egy nagyon profi helyi vezetőnk is, Menxiu Tong, az első napokban ő segített megkeresni a madarakat. Ez nem volt egyszerű. Az árapály zóna több tíz kilométeres szakaszon húzódik, és amikor a legalacsonyabb a tenger szintje, az iszapfelület 6-8 kilométer mélyen nyúlik befelé. Ezen kellett megtalálnunk ezt a veréb méretű madarat. Szerencsére dagály idején az összes partimadár kiment a gáton túlra pihenni, egy kupacban lehetett őket átnézni. Ilyenkor viszont általában aludtak, és a csőrűket, ami alapján a legkönnyebb madarunkat kiszúrni, a háttollaik közé fúrták. Azért idővel ráállt a szemünk, így majdnem minden nap láttunk 1-2 madarat, a 2 hét folyamán mintegy 5-6 példányt. A másik ritkaság, amit láttunk a szintén veszélyeztetett pettyes szürkecankó volt.